Egy héttel ezelőtt határozottan nem volt tavaszi jellege az időjárásnak; illetve nem a legszebb arcát mutatta. Hétfőtől szerdáig folyamatosan esett az eső. Drukkolni kellett, hogy jó idő legyen, de szerencsére csütörtöktől alábbhagyott az eső, péntekre pedig végre napos tavasz lett. Így elhárult a legfőbb akadály a tervezett kéktúra szakasz teljesítése szempontjából. A hétvégére csak egynapos, szombati túrát terveztem, Katalinpusztától Romhányig. A buszon kisebb tömeg volt, ami Vácon zsúfoltsággá fokozódott. Szerencsémre a következő hely már a célállomás volt - illetve a rajtpont :) A kocsmában kávézós, fröccsös, pecsételős indulás után egy kis kitérőt tettem. A jelenlegi kéktúra útvonala már nem érinti Rockenbauer Pál emlék-kopjafáját - alig egy kilométeres út.. Véleményem szerint mindenkinek illik egy főhajtásnyi időre ellátogatni és megállni a kéktúrázás egyik ikonjának emléket állító táblánál.
A kitérő után visszacsuszkáltam a kéktúra útvonalának és nekiláttam a Naszály meghódításának. Az erdőben jó minőságű kék vezetett, egészen a víznyelőig. Itt sikerült szem elől tévesztenem az új/friss jelzést, de a régi is megtette :) Pár lépés után szerencsére visszatértem az új/friss kék jelzésre - ekkor már nem sok volt hátra a csúcshódításból.:)
A geodéziai kilátó tövében egy csapat fogadott: ők terepjáróval jöttek fel - ekkor még nem értettem miért. Gyors fotózás után nekiereszkedtem az Ősagárdig tartó szakasznak. Lefelé pár lépés után egy családdal találkoztam: ők világosítottak fel: kb 150 ember indult neki Kosdról, hogy a kilátó tövében töltsék a napot. A tömeggel aztán elég hosszasan találkoztam: a Naszály keleti lejtője megnyújtotta a csapatot.. :) Ősagárdra érve egy vaddisznó-telep fogadott, beljebb a zárt kocsma látványa. Rövid téblábolás után eljutottam a focicsapat elnökéhez, az Ő pecsétjük díszíti a füzetet. Ősagárd után találkoztam egy másik szólistával, aki fordítva vágott neki ugyanennek a szakasznak. Tőle tudtam meg, hogy Felsőpetényből áttér a kék Alsópeténybe - innen kell Romhányba menni. Felsőpetényben egy pecsételős, fröccsös pihenőt tartottam, majd továbbindultam. Alsópetényben nem kell pecsételni a kocsmában, ennek ellenére egy 50 méteres kitérőt tettem - újabb frissítőért :)
Romhányba érve több, mint másfél órám volt a (tervezett) buszig, így kicsit túlmentem a szakaszon, egészen Kétbodonyig. Pecsételés után visszamentem Romhányba, ahol teljes megdöbbenésemre nem ugyanazt a menetrendet láttam kifüggesztve, mint a netes keresés alapján találtam.
Rövid kérdezősködés után nekiindultam az aszfaltnak, Tereske felé. A falu vége előtt szerencsém volt a stoppal (köszönet a fuvarért!) és pár perc alatt Rétságon voltam. Itt pár száz méternyi gyaloglás után újabb stoppolást követően (újabb köszönet a fuvarért!) már Vácig jutottam. Itt elértem a 20.00kor induló buszt, amivel bezötykölődtem Budapestre.
Akinek a szóbeli beszámoló nem lenne elég, képekben átélheti a kalandott, itt! :)
Romhányba érve több, mint másfél órám volt a (tervezett) buszig, így kicsit túlmentem a szakaszon, egészen Kétbodonyig. Pecsételés után visszamentem Romhányba, ahol teljes megdöbbenésemre nem ugyanazt a menetrendet láttam kifüggesztve, mint a netes keresés alapján találtam.
Akinek a szóbeli beszámoló nem lenne elég, képekben átélheti a kalandott, itt! :)